2021. április 19-e borongós nap volt. Mégis, kora reggel derült égből villámcsapásként ért a régóta pedzegetett hír, miszerint 12 nyugat-európai élcsapat (?) életre hívta a saját maguk által irányított, a „koldusboton támaszkodó” focigarcháktól (futball+oligarcha=focigarcha) eurómilliókat elszipkázó futballfelekezetektől (UEFA, FIFA) független, szinte teljesen zárt rendszerű Európai Szuperligát, amivel a Bajnokok Ligáját helyettesíthetik és amivel könnyen lehet, hogy az alapítók halálba küldik a „mi focinkat”.

Végezzünk el egy gondolatkísérletet! Tegyük fel, hogy az újonnan alapított csúcsbajnokságot szűk három évtizeddel ezelőtt, a 90’-es évek közepén hozzák létre. Az akkori foci elitklubjai között ott volt a Bajnokok Ligájákat nyerő Ajax, a Marseille, de nem sokkal azelőtt ért fel az európai labdarúgás csúcsára a szerb Crvena Zvezda sem, hogy az akkori olasz álomcsapatról, az UEFA-kupa győztes Parmáról már szót se ejtsünk. Ha akkor válik valóra a futballmágnások régóta dédelgetett vágyálma, akkor ezek az alakulatok ott lettek volna a Szuperligában. Vagy mégsem?! Nem biztos, mivel úgy tűnik, hogy a résztvevő 12 csapat „kiválasztása” mindenféle sportszakmai logikát nélkülöz. Értem én, hogy miért van ott a Milan, a Juventus, az Inter, a Manchester United vagy éppen a Real Madrid. Nagy múltú, patinás, a világfutballt mindig is meghatározó együttesek. De akkor mit keres ott a Tottenham vagy a Manchester City? Nem lefitymálva a két említett klubot, de legyünk őszinték. Ezek az együttesek a fentiekhez képest labdába sem rúghatnak, az egyik egyszer véletlenül éppen a sokszoros BL-győztes Ajax-ot kimákolva jutott a legrangosabb európai kupasorozat döntőjéig, a másik pedig még csak szóbeszéd útján hallott arról a bizonyos fináléról. Persze ne legyünk álnaívak. Tudjuk, hogy pénz alapú futballkonzerválás történik.

Aztán ott van az érem másik oldala is. Hiszen, ha mondjuk a 90’-es évek közepi futballelitet állandósítják és akkor hozzák létre a csúcsligát, akkor ki beszélne ma a Paris Saint-Germain-ről, a Manchester Cityről vagy éppen a Chelsea-ről? Kinek lett volna kedve eurószázmilliókat beleölni ezekbe a futottak még kategóriájú csapatokba, mikor nyilvánvaló, hogy fikarcnyi esélyük sincs odaférni a bőségszaruhoz, mert abból rendre az Ajax vagy mondjuk a Marseille lakik jól? Az én válaszom: senkinek. 

És mi lesz a hőstörténetekkel? Látunk még a Porto-hoz vagy a Steaua Bukaresthez hasonló BL-győztes csapatokat? Aligha, hiszen képzeljük el, hogy még ha kínkeservesen a Porto kvalifikálja is magát a Szuperligába, mennyi esélye lesz felvenni a versenyt azzal az Interrel, amelynek játékosai hétről hétre a legjobbakkal mérik össze tudásukat, míg a portugál sztárgárda az előző fordulóban a Farensevel, a következőben pedig a Gil Vicentével csap össze a Primeira Ligában? Erre nyilvánvalóan semmi sansz nincs. 

És mikor láthatjuk legközelebb a Ferencvárost a Camp Nouban futballozni? El tudjuk hinni, hogy valaki továbbra is a magyar rekordbajnokba akar majd befektetni, mikor a gazdasági-futballszakmai szakadék a Szuperliga hatására tovább mélyül? Ugye, hogy nem. 

Puskás Ferenc az 50-es évek elején úgy fogalmazott, „kis pénz – kis foci, nagy pénz – nagy foci”. Ha a képmutató futballmágnások korában némán könnyező futballIsten látja lelkemet, akkor tudja, hogy nehezemre esik leírni, de a zseniális Öcsi bácsi részint tévedett. A betegesen önző, saját portékájukat verejtékezve őrző focigarchák korában a kis pénz már senkit sem érdekel, abból a ma fősodrú álláspontja szerint semmilyen focit nem lehet összeeszkábálni. 

Ide nem tündérmesék, nem legendák és nem kiscsapatok kellenek! Ide a gyártósoron lévő focikonzerv kell. Az unalmas, szikár és minden romantikát nélkülöző konzervbe pedig egy belépő van, a „nagy pénz”.

Fan Gusto

(Az olasz foci szakértője: https://azzurri.hu/fooldal/)